Pár napja Ed-del épp a bolt felé bicikliztünk, mikor megláttam a nagy feketeség közepén egy kisebb feketeséget. Mivel nagyon édesnek tűnt, dobtam neki egy puszit és szóltam Ed-nek is, hogy észrevette-e a kis nindzsát.
Ed ugyan nem vette észre, de mikor majdnem beszaladt a biciklikerekek alá, az azért már feltűnt neki is. Megálltunk, megsimiztük a cicust, aztán mentünk a dolgunkra. A cica meg velünk. Ed mondta, hogy majd hazamegy, úgyhogy nem fordultunk vissza, egyenesen a bolt felé folytattuk az utunkat.
Elég veszélyes volt, mert sötétben a legjobb rejtőszín a fekete, a picur meg állandóan ide-oda cikázott a biciklik előtt, és a lámpák sem segítettek időben kiszúrni, ha normális sebességgel tekertünk. Mikor már majdnem eljött velünk a boltig, Ed aggódni kezdett, hogy már vissza sem találna, ráadásul akkor este viharos szél volt, attól félt, hogy valószínűleg az megzavarta a cica tájékozódási képességét, és eltévedt. Meg kell hagyni, tényleg nem úgy viselkedett, mint aki tudja, hol lakik.
Mondtam, hogy forduljunk vissza, vigyük el oda, ahonnan elkezdett minket követni és csöngessünk be a házakba, hogy nem ismerik-e.
Ed nem bízott benne, hogy tényleg ott lakik a macsek, úgyhogy felhívta a talált állat bejelentő vonalat, de nem voltak túl segítőkészek. Konkrétan azt mondta a nő, mikor megkérdeztük, hogy nem vesztett-e el valaki egy fekete macskát a környéken, hogy nem tudja, ahhoz meg, hogy kiderítse " meg kéne néznie a rendszerben". Na akkor vártunk egy kicsit, hogy biztos már nézi is, de nem, ez már a kifogás volt. XD
Nem igazán értettem, egyébként mi a toszért ül ott, ha még a rendszert sem hajlandó megnézni, de mindegy.
Felhívtuk a környék nagyiját is, mert ő mindenkit ismer és a cicákat is szereti, ő is körbetelefonált, de senki nem tudott a kis szőrmókról.
Visszamentünk arra a sarokra, ahol találkoztunk a vele, Ed pedig becsöngetett az egyik házba, ahol ismerte a lakókat. Nem az övék volt, de a kettővel arrébb lakókra tippeltek, mert nekik sok macskájuk volt, valószínűsítették, hogy ez az egyik. Valóban sok macskájuk volt, négy, de ez nem tartozott közéjük. Viszont befogadták ötödiknek, amíg meg nem találják a gazdáját, mi pedig folytattuk az utunkat a boltba.
Pár nap múlva a környék nagyijától hallottuk a történet többi részét.
A befogadók regisztráltatták magukat, mint megtalálók, megadták a címüket és vártak. Jött is két nap múlva egy arc, hogy megjött a macskáért, de valami nem volt kerek és a cica sem tűnt úgy, hogy felismerte volna, ezért a befogadók megkérték, jöjjön vissza egy papírral, fényképpel vagy valamivel, amivel igazolni tudja magát. Még ugyanazon a napon délután a kettővel odébb lakó szembeszomszédjuk is becsöngetett, hogy elvesztett egy fekete cicát, felhívta ő is a központot és azt mondták, hogy náluk van. Na ez így még furcsább volt, úgyhogy megkérték, hogy írja le, hogy néz ki a cica. Le is írta, tényleg az övé volt, a szőrmók is felismerte, viszont a másik emberről, aki aznap délelőtt volt ott, nem tudott semmit.
Én ezt nehezen tudom összerakni. Mi a francot gondolt az, aki délelőtt el akarta vinni a macskát? Vagy ez egyáltalán hogy zajlott le? Körbenézett otthon, megállapította, hogy azért ez nem az igazi egy doromboló állat nélkül és felhívta az elveszett állat vonalat? Hogy nem találtak-e véletlenül mondjuk... hm... mondjuk egy feketét nem túl messze? Aztán reménykedett, hogy nem lesz lekarmolva az arca, mikor odatolja, hogy hazavigye más elveszett macskáját? O.o He? Ilyen máshol is van?
Kicsit jobban értem a miérteket, mióta megtudtam, hogy 80€ menhelyről örökbefogadni, de azért ez akkor is nagyon durva. Egyáltalán hogy talál ki valaki ilyesmit? Hogy jut eszébe? Mi adja az ötletet?
Mindenesetre pár nap eltelt, ma reggel Ed eljött velem biciklizni, aztán délelőtt megint az említett bolt felé vettük az irányt. Hazafelé pedig láttuk a csöppséget a testvérével a házuk előtt játszani. Nagyon örültünk, hogy jól van, csináltunk róla fényképet, odajött köszönni, aztán mentünk haza. Csak hát... megint mindannyian.
A házunk előtt van egy forgalmas út, mikor már ott rohangált, behívtuk a házba és kinyitottuk neki a hátsó ajtót. A hátsó ajtó a parkolók felé néz, arra, amerre a cica háza is van, arra biztonságosan kimehetett. Nem mintha akart volna. Ed-nek viszont mennie kellett dolgozni, mégpedig az első ajtón, úgyhogy a cicát felvittem a hálószobába és ott szeretgettem, amíg az ajtó becsukódott. Videókat is csináltam róla, tiszta szupermodell. Küldtem képeket Liának is, egyetértett. :D
Hát mindenesetre pár óra szellőztetés után világossá vált, hogy a kis pockot nem érdekli a nyitott ajtó, ő szeretgetést szeretne, minél több kézzel, de ha csak a pufi takaró van kéznél, azt se bánja.
Úgyhogy felvettem a kabátom és kimentünk a hátsó kertbe. Ott a cica viszonylag hamar megtalálta, hol van a macskakijárat, de azért addig nem mozdult a kerítés elől, amíg én is ki nem mentem. (Ez egy kicsit körülményes egy embernek, mert a kapu felújításra vár.)
Elsétáltunk a házáig, aztán megvártam, míg egy bokor lekötötte a figyelmét és hazajöttem. Féltem, hogy megint követni fog, úgyhogy nem néztem hátra, de szerencsére egyedül értem haza. ^^
