Megint pörgés

Hihetetlen napon vagyok túl, és mostanában még este is tele vagyok lendülettel, egészen addig úgy érzem, hogy szétfeszít az energia, amíg le nem teszem a fejem a párnára, mert akkor aztán képszakadás van XD

Reggel anyáékkal beszéltem telón, kész érzelmi hullámvasút volt, mert beavattam őket sok mindenbe, ami az utóbbi időben történt, a rossz híreknél megosztottuk a bánatot, a jó híreknél az örömöt, a bosszantóaknál együtt puffogtunk, a vicceseknél  meg (és azért ebből volt a legtöbb, mert valaki a családból majdnem mindig beszól valamit, amitől kifekszünk, akármilyennek indult a hír), hát a vicceseknél meg padlón-fetrengős-nyüszítve röhögtünk.
Mikor Ed hazajött (a drágám még ma is dolgozott), gyorsan elbúcsúztam a családtól, mert IKEA volt betervezve, egészen pontosan az, hogy kicsit elkezdjük kiépíteni az irodát, meg az iratok rendszerezéséhez felkészülünk pár dologgal.

Persze előtte rájöttünk, hogy baromi éhesek vagyunk ám, rögtön fel is rémlett előttünk egy-egy szendvics, csak aztán láttuk, hogy nem volt otthon semmi, de kenyér például főleg nem. Úgyhogy biciklire pattantam és azon éhesen bevásároltam egy deluxe szendvicshez mindent, amire futotta a nálam lévő pénzből, de ezt egyikünk sem bánta meg, mert olyan háromemeletes szendvicset rittyentettem, hogy olyat még a várandós kismamák legmerészebb álmaiban sem raknak össze. Az alsó emeletre jó vastag humusz+jégsaláta+olajbogyó+avokádó, a felsőre pedig humusz+alma szeletek+uborka szeletek+avokádó kombó került. Most, ha valaki nem szereti az olajbogyót, vagy bármelyik hozzávalót, akkor simán undorodhat, de mi a mennyországban éreztük magunkat, miközben ettük, elképesztően finom volt.

Ezek után már elég energiánk volt az IKEA-hoz, meg nekem még ahhoz is, hogy megkérjem Ed-et, beszéljen hozzám külföldiül, én meg majd angolul válaszolok. Hát szegénynek nem állt rá az agya először, mindig visszakapcsolt angolra, de aztán csak belejöttünk az út alatt. Furcsa volt őt nem angolul hallani, kicsit olyan érzésem volt, hogy most egy másik ember ül mellettem, nem is tudom, hogy magyarázzam, de mintha egy kicsit idegenebb lett volna, de azért mégis ő, csak mintha az elmúlt évek nem léteznének, és valahol a kapcsolat elején járnánk, amikor még szégyellős vagyok és olyanokon izgulok, hogy lesz-e elég beszédtémánk, nem áll-e be majd a kínos csönd, és vajon mondok-e majd hülyeséget, mialatt a kínos csöndet próbálom elkerülni.  Meg is említettem Ed-nek, hogy most egy kicsit másnak érzem, de nem mentünk bele, meg akkor még nem is gondoltam át az érzéseimet ilyen alaposan, úgyhogy talán meg sem tudtam volna fogalmazni, hogyan más. Mindenesetre, mikor megérkeztünk, és visszaváltott angolra, a nyakába ugrottam és kapott egy hatalmas puszit, mert "hiányzott" XD

Nagyon jó cuccokat láttunk az IKEA-ban, viszonylag hamar beültünk az étterembe, mert azért főtt ételre még mindig szükségünk volt, plusz hozzádobtam a menühöz egy smoothie-t is, körtés-almás-gyömbéreset. Mikor belekortyoltam a lébe, vagy öt másodpercig a számban tartottam és dolgoztam fel az ízeket, amik folyamatosan változtak, én ilyet még soha nem ittam. Ed látta rajtam, hogy kíváncsian nyammogok, úgyhogy megkérdezte, milyen a smoothie. Mondom neki, hogy érdekes. Komplex ízű. Hát azért lássuk be, ez nem hangzik dícséretnek, úgyhogy belekortyolt ő is, hadd érezze az érdekeset, aztán egy az egyben olyan fejjel ült ott pár másodpercig, mint én az előbb. XD Furcsa egy ital volt. Abszolút nem rossz,  de nem tudom, miért, valahogy azt sem mondanám, hogy "hű milyen finom, ez mostantól kedvenc", a legjobb leírás tényleg az, hogy érdekesen komplex. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni.
Miután feltöltődtünk energiával, megint nekivágtunk az áruháznak, vettünk egy meleg fehér LED-sort a kávégép fölé, egy "potis" üveget, amiből majd D&D alatt szolgálok fel piros vagy zöld italt (^^), pár párnát Ed apujának, egy telefon állványt, ami extra jól néz ki és végre megoldja, hogy tudjak tutorialt nézni kódolás közben, és a fő dolgot, amiért végülis mentünk, egy kis szekrény/polc szerűséget, amin a céges mappákat tartjuk. Kifelé menet Ed betolt még egy fagyit, láttuk, hogy van új vegadog, de belőlem már bármi visszajött volna, úgyhogy én csak elücsörögtem vele egy kanapén, aztán kitoltuk a kosarat a parkolóba, hogy bepakolunk. Hát nem ették azt olyan forrón, Ed tapogatja a zsebeit, hogy nincs meg a kocsikulcsa. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, mert a ház kulcsai is azon voltak, és indulás előtt még kérdeztem is, hogy hozzam-e az én kulccsomómat, de végül otthon hagytam XD Úgyhogy akkor séta vissza az IKEA-ba, pont azon az útvonalon, ahol jöttünk és erős szemmeresztgetés, hátha kiszúrjuk a kulcsot valahol. Nem szúrtuk ki. Akkor vissza a kanapéhoz, ahol a fagyit ettük. Nincs ott. Akkor az információhoz, mert az pont ott volt a kanapé előtt, nem találtak-e egy kulcsot. De találtak. Mi meg kitaláltuk, milyen kulcs volt, úgyhogy meg is nyertük magunknak XD. Közben azon röhögtünk, hogy Ed öccse pár hete véletlenül bezárta a saját kocsikulcsukat az autójukba, és Ed-et hívták, hogy segítsen, "mert ő az autószakértő". El is ment, ki is szabadította a kulcsot, de közben az öccsének olyan fejmosást adott a barátnője, hogy zengett tőle az utca. Nyilván ez akkor nem volt olyan vicces, de azóta már Ed öccsével és a párjával is jót szórakoztunk az eseten, s most előjött, hogy micsoda megkönnyebbülés, és Ed milyen hálás, amiért nem basztam le az egész tömött parkoló előtt. XD

Otthon összeraktam a szekrényt, mialatt Ed felszerelte a LED-sort, aztán kicsit még rendezkedtünk, csináltunk pár képet és összebújva megcsodáltuk a művünket. Rendezkedés közben megtaláltam azt a papírtörlő darabot, amire Ed leírta a számát, mikor először találkoztunk, de bármennyire is próbáltam vigyázni rá, a költözés és egyéb hercehurcák alatt azért kicsit meggyűrődött és lett rajta pár pici folt, úgyhogy megkérdeztem, nem laminálhatnánk-e le, hogy megóvjam a további veszélyektől. Láttam Szerelmemen, hogy boldoggá teszi, amiért ilyen kincsként őrzöm a tőle kapott első emléket, le is lamináltuk egy szempillantás alatt. ^^

Még egy utolsó történet, ami tegnapelőtt történt, mert erről az utolsóról eszembe jutott. Jövök le a nappaliba, ahol Ed a kanapén ülve telefonozik, de olyan föld felett járós, eszement szerelmes fejjel nézi a mobilját, hogy muszáj volt megkérdeznem, mit csinál, kinek írogat. Erre rám néz, azt mondja "semmi közöd hozzá". Pár pillanatig próbáltam értelmezni, hogy most mit hallottam, aztán rám tört a síró görcs, de mivel nem szeretek azok előtt sírni, akik megbántottak, meg amúgy általában senki előtt sem, mondtam, hogy nahát, oké és elindultam kifelé. Ed közben rájött, hogy nem fogom észrevenni, mi van, mert nincs a szobában a telefonom, úgyhogy nem hagyott elmenni, és megmutatta a legutolsó alkalmazást, ami WhatsApp volt és nekem küldött egy Bitmoji-t. Mondta, hogy a saját másik telefonjára azt hitte, az enyém, és az majd jelez, hogy üzenetet kaptam, akkor pedig leesik, hogy kinek írt, de elszámolta magát, telóm az emeleten, így pedig csak bántó volt hirtelen a "semmi közöd hozzá".  XD Érdekes volt elkapni a szerelmes pillantását, amikor üzenetet küld nekem, anyukája mindig rögtön látta, ha nekem írt, most már sejtem, honnan. Meg akkor azt is értem, hogy a húgom miért látta rajtam azonnal, kitől jött üzenetem. =D

Ennyit mára, mert így is honlapozni akartam, most meg be kell szorítanom valami turbó üzemmódba, mert elírkáltam az időt XD.