2018-12-12
Produktív nap van mögöttem, de még mindig hajt valami belülről, hogy bütyköljek a honlappal. Egyszerűen imádom a React-ot, minden alkalommal, amikor nekifogok, hogy valamit készítsek, valami újat kipróbáljak vele, egyre jobban és jobban elkápráztat. Mindig újabb dolgokra döbbenek rá, hogy ez milyen hihetetlenül újrahasznosítható, milyen gyors, milyen kényelmes és milyen szórakoztató! Újra és újra elképeszt, és még akkor is van kedvem vele foglalkozni, mikor amúgy már teljesen hulla vagyok és bealszom gépelés közben.
De a nap többi része: ma megnyitottam a céget, az ügyintéző nő nagyon kedves volt, ellátott egy csomó jó tanáccsal, és még, mikor indulóban voltunk, akkor is felajánlotta, hogy mivel közel lakunk, ha bármi kérdésünk lenne később, ugorjunk be hozzájuk. Egyáltalán nem volt vele ügyintéző feelingem. Látszott rajta, hogy szereti és élvezi a munkáját, és egyszerűen az, hogy jól szórakozott, mindet is jó érzéssel töltött el. Ráadásul magabiztosságból és fellépésből most ő lett az új példaképem.
Miután ezt elintéztük, körberohantunk a városon, hogy a modell gyurmához megvegyük a hozzávalókat, és ha már boltokban jártunk, vettünk egy csomó irodai felszerelést a céghez és egy csomó étel alapanyagot is, mire a bátyáim karácsonykor itt lesznek. Olyan főzőcskét rendezek, hogy olyat még nem láttak. =D Be kell ismernem, hogy hiányoznak év közben, úgyhogy úgy várom a karácsonyt, mint kisgyerek a... karácsonyt. Vagy a gyereknapot ugye, kinek mi. Még ki kell takarítanom a szobákat, ahol a fiúk alszanak majd, de aztán jöhet a díszítés. Már akkor is teleszájjal vigyorgok, mikor ezt leírom. Imádom a karácsonyi fényeket, az illatokat, ízeket, azt, hogy senki nem rohan legalább arra a pár napra, azt, hogy a karácsony előtti hónapokban mindenki a másikat figyeli, hogy kitalálja, mivel szerezhetné a legnagyobb örömet, és azt a cinkos érzést az utcán, hogy mind ugyanabban veszünk részt, hogy ezt a jó érzést mindenkivel meg lehet osztani.
Lehet, hogy azért érzek így, mert a régi karácsonyaim nem voltak a legjobbak. Apámat is ilyentájt hagytuk ott, később az alkoholgondok ünnepe lett a családban, én meg azt hiszem, fogni akartam mindent, amit valaha is szerettem ebben az ünnepben, összegyúrni és megalkotni a saját karácsonyomat, mikor "nagy leszek". Hát most nagy vagyok, és őszinte szenvedéllyel szeretem ezt az ünnepet. A legjobb része kitalálni, kit mivel lephetnék meg. Összeállítani a karácsonyi menüt, és olyan programokat ötletbörzülni, aminek már az elképzelése is mosolyt csal az arcomra.
Az egyik ilyen programhoz kellett a modell gyurma, amit ha nem is egyszerűen, de némi kitartással csak elkészítettem. Fa ragasztó, keményítő, sütőpor, és minden nyalánkság került bele, lisztből még egy extra fél kiló is, mert egyszerűen nem akart megszilárdulni a kotyvalék. Így azért elég sok anyagot kaptam, még nem tudom, mire fogom felhasználni a maradékot, mert a D&D figurák baromi kicsik, egy egész ork hadsereget legyárthatnék belőle. Lehet, hogy le is fogok. Amit mindenképpen ki akartam próbálni, az a sarkány készítés volt, de végül túl fáradt voltam és a gyurma is kezdett megszáradni, nem is beszélve arról, hogy utána kellett volna néznem a pontos méreteknek, úgyhogy ezt elhalasztottam máskorra. Viszont a csapatunk már megvan 😁 Két gnóm, egy szemfényvesztő és egy kalandozó, plusz egy ember pap. Jó lett volna egy tank karakter, de hát ez van, az életben sem mindig választhatod meg, kivel ragadsz egy liftben. Ebben a liftben most nincs tank, és a pap is azt fontolgatja, hogy a sárkány oldalára áll.
Erről jut eszembe a beszélgetésünk az öcsémmel, kérdezi, hogy én leszek-e a tank. Mondom, olyasmi. Elég jó az életerőm, és jól el tudok bújni. Erre ő: "Az hasznos a tankoknak. Hogy szarban hagysz. Mi a képességed? Gyorsan futok." XD
Produktív nap van mögöttem, de még mindig hajt valami belülről, hogy bütyköljek a honlappal. Egyszerűen imádom a React-ot, minden alkalommal, amikor nekifogok, hogy valamit készítsek, valami újat kipróbáljak vele, egyre jobban és jobban elkápráztat. Mindig újabb dolgokra döbbenek rá, hogy ez milyen hihetetlenül újrahasznosítható, milyen gyors, milyen kényelmes és milyen szórakoztató! Újra és újra elképeszt, és még akkor is van kedvem vele foglalkozni, mikor amúgy már teljesen hulla vagyok és bealszom gépelés közben.
De a nap többi része: ma megnyitottam a céget, az ügyintéző nő nagyon kedves volt, ellátott egy csomó jó tanáccsal, és még, mikor indulóban voltunk, akkor is felajánlotta, hogy mivel közel lakunk, ha bármi kérdésünk lenne később, ugorjunk be hozzájuk. Egyáltalán nem volt vele ügyintéző feelingem. Látszott rajta, hogy szereti és élvezi a munkáját, és egyszerűen az, hogy jól szórakozott, mindet is jó érzéssel töltött el. Ráadásul magabiztosságból és fellépésből most ő lett az új példaképem.
Miután ezt elintéztük, körberohantunk a városon, hogy a modell gyurmához megvegyük a hozzávalókat, és ha már boltokban jártunk, vettünk egy csomó irodai felszerelést a céghez és egy csomó étel alapanyagot is, mire a bátyáim karácsonykor itt lesznek. Olyan főzőcskét rendezek, hogy olyat még nem láttak. =D Be kell ismernem, hogy hiányoznak év közben, úgyhogy úgy várom a karácsonyt, mint kisgyerek a... karácsonyt. Vagy a gyereknapot ugye, kinek mi. Még ki kell takarítanom a szobákat, ahol a fiúk alszanak majd, de aztán jöhet a díszítés. Már akkor is teleszájjal vigyorgok, mikor ezt leírom. Imádom a karácsonyi fényeket, az illatokat, ízeket, azt, hogy senki nem rohan legalább arra a pár napra, azt, hogy a karácsony előtti hónapokban mindenki a másikat figyeli, hogy kitalálja, mivel szerezhetné a legnagyobb örömet, és azt a cinkos érzést az utcán, hogy mind ugyanabban veszünk részt, hogy ezt a jó érzést mindenkivel meg lehet osztani.
Lehet, hogy azért érzek így, mert a régi karácsonyaim nem voltak a legjobbak. Apámat is ilyentájt hagytuk ott, később az alkoholgondok ünnepe lett a családban, én meg azt hiszem, fogni akartam mindent, amit valaha is szerettem ebben az ünnepben, összegyúrni és megalkotni a saját karácsonyomat, mikor "nagy leszek". Hát most nagy vagyok, és őszinte szenvedéllyel szeretem ezt az ünnepet. A legjobb része kitalálni, kit mivel lephetnék meg. Összeállítani a karácsonyi menüt, és olyan programokat ötletbörzülni, aminek már az elképzelése is mosolyt csal az arcomra.
Az egyik ilyen programhoz kellett a modell gyurma, amit ha nem is egyszerűen, de némi kitartással csak elkészítettem. Fa ragasztó, keményítő, sütőpor, és minden nyalánkság került bele, lisztből még egy extra fél kiló is, mert egyszerűen nem akart megszilárdulni a kotyvalék. Így azért elég sok anyagot kaptam, még nem tudom, mire fogom felhasználni a maradékot, mert a D&D figurák baromi kicsik, egy egész ork hadsereget legyárthatnék belőle. Lehet, hogy le is fogok. Amit mindenképpen ki akartam próbálni, az a sarkány készítés volt, de végül túl fáradt voltam és a gyurma is kezdett megszáradni, nem is beszélve arról, hogy utána kellett volna néznem a pontos méreteknek, úgyhogy ezt elhalasztottam máskorra. Viszont a csapatunk már megvan 😁 Két gnóm, egy szemfényvesztő és egy kalandozó, plusz egy ember pap. Jó lett volna egy tank karakter, de hát ez van, az életben sem mindig választhatod meg, kivel ragadsz egy liftben. Ebben a liftben most nincs tank, és a pap is azt fontolgatja, hogy a sárkány oldalára áll.
Erről jut eszembe a beszélgetésünk az öcsémmel, kérdezi, hogy én leszek-e a tank. Mondom, olyasmi. Elég jó az életerőm, és jól el tudok bújni. Erre ő: "Az hasznos a tankoknak. Hogy szarban hagysz. Mi a képességed? Gyorsan futok." XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése